|
Rólunk -
Települések
|
|
2008. november 01. szombat, 22:54 |
Jelen
Ostoros lakói évszázadokon át a szőlőtermesztésből éltek, és a nemzetközi piacon is keresett volt a boruk. A kiváló természeti adottságot, a köves és meleg talajt ma is kihasználják a gazdálkodók. Bizonyos évjáratokban nem ritka a 26–28 fokos must a Pajdosi termőterületeken.
A település másik vonzereje a gyönyörű fekvése, továbbá Eger közelsége. A városból sokan választják új lakhelyüknek, takaros családi házakat építenek. Jelenleg 2,7 ezer ember él itt, s az új házhelyek kijelölésével a lakosság száma meghaladja majd a 3 ezret. A magas lélekszám biztosíthatja a közigazgatási stabilitást, a várostól független, önálló életvitelt.
A bor továbbra is főszerepet játszik majd a településen. A biokultúra egyre nagyobb teret nyer, ennek éllovasa a Rai-Vini Kft.
Ostoros egyházi birtok volt. Gárdonyi Gézának is volt itt szőlője, és a polgármesteri hivatalban, mely korábban a főjegyző háza volt, gyakran poharazgatott, élményeket, történeteket gyűjtött, melyeket írásaiban tett közkinccsé.
A 1970-es években az akkori tanácselnök, Mészáros József lépéseket tett, hogy kapcsolódhassanak az azóta is tartó országos pince- és partfal-programhoz. Ezáltal állami segítséggel sikerül megmenteni a múlt értékeit. Kisari Zoltán polgármester bízik a település továbbfejlődésében. Az önkormányzat egy újabb, 20 hektáros területen kezdi meg az ingatlanfejlesztést, amelynek eredményeként 150 ház épül a víztározó és a lefojtott hőforrás közelében. Új faluközpontot szeretnének kiépíteni, továbbá komoly reményeket fűznek a PPP-programhoz, mely keretében tornatermet létesítenének.
Lakosság száma: 2632 fő (2006)
Fontosabb rendezvények:
Április – Ostoros-Folk Gasztronómiai és Hagyományőrző Nap
Július – Borverseny
Augusztus – Falunap, Borfeszivál
Szeptember – Szüreti felvonulás
December - Borszentelés
Múlt
A falu határában kaptárkövek láthatók. Régészeti emlékei az őskőkori leletek Rápcahegyen és a község északi határában lévő szőlőtáblákon avarkori sírokban talált csontvázak, agyagedények, és csigák.
Első okleveles említésként 1330-ban a települést Ostoros néven találjuk. Ezt a nevet az Ostoros vizéről kapa, melyet Anonymus is említ Istoros névalakban. Az 1332-37. évi pápai tizedlajstromban Ostorus néven szerepelt, mint a bélháromkuti apátság birtoka. 1367-ben Nagy Lajos király a falu jobbágyainak három évi adómentességet biztosított. 1446-ban határában az egri káptalan tihaméri birtokának jobbágyai szőlőt ültettek. A XV. és XVI. században is az apátság birtoka volt. 1552-ben a törökök felégették a falut, lakói közül összesen 12 jobbágy maradt meg, akik még hat évvel később is pincékben laktak. 1560-ban Kara Dsafer hatvani bég hódoltsággá tette, majd 1566-ban és 1567-ben elpusztította. A XVI. század közepén a bélháromkuti apátság elnéptelenedett, Ostoros pedig a szarvaskői püspöki vár tartozékává vált, de adózott emellett a hatvani töröknek továbbra is. 1596-ban a kamara elzálogosította. A XVI. század második felében lakói csupán bortermelésből éltek.
1638-ban ismét néptelen puszta volt, és a XVIII. század elejéig az is maradt. Bárczay és Barius uraknál volt zálogban, tőlük Czeglédy Albert nagyprépost váltotta vissza. 1700-ban a bélháromkuti apátság birtokait az egri papnövelde kapta meg, ezt követően 1715 körül Ostoros újranépesülése is megtörtént, és egészen az újabb időkig a szeminárium birtoka volt.
Az 1771. évi úrbérrendezés során a község határát az első osztályba sorolták. 1859-ban a paraszti és majorsági szőlőbirtok nagysága 754 kat. holdat tett ki, 1834-es községi pecsétlenyomatán négyfürtű szőlőtőke is látható. Kőbányáját a XVIII. században nyitották meg, 1758-ban innen szállították a követ az egri minorita templom alapozásához.
Az 1925. évi földrengés epicentruma Ostoros község volt. Több, mint 400 lakóház megsérült, zömében használhatatlanná vált, száznál több ház dőlt össze.
A XX. század első felében a falu a mezőkövesdi járáshoz tartozott. Külterületei: Gárdonyi-tanya, és a Csárdás-tanya voltak.
Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 499 bel- és 4 külterületi házból álló községben 2100 fő (1000 férfi, 1100 nő) élt. Vallásukat tekintve valamennyi római katolikus volt. Négy tanerős és négy tantermes elemi népiskola, a mellette működő továbbképző iskolával szolgálta az oktatást. Népkönyvtár és Levente Egyesületek voltak a fő, népművelést biztosító intézmények.
Körorvos, szülésznő, valamint egészségügyi védőnő helyben állt a betegek rendelkezésére. A legközelebbi gyógyszertár Egerben (6 km) volt.
A község határa 4162 kat. hold volt, amelyből szántó 2146, rét 226, szőlő 406, legelő 863, erdő 172, kert 105 és terméketlen terület 170 hold volt. 1000 holdon felüli nagybirtokkal az egri érseki papnevelő intézet bírt, középbirtok szinten egy volt, a községi gazdák legeltetési társulatának tulajdonában. 20-50 közötti kisbirtokosok száma négy volt. A 350 törpebirtokos 3 hold területet mondhatott magáénak. Az erdőség az egri érseki papnevelő intézet tulajdona volt. A gazdák közül sokan foglalkoztak szőlő, illetve bortermeléssel, az öt holdon felüli szőlőbirtokok száma 5 volt. A híres, nagyszemű ostorosi cseresznyét szintén sokan termesztették. Az állatállomány megoszlása: 158 ló, 241 szarvasmarha, 900 juh, 341 sertés, és 49 kecske volt.
A Hangya Szövetkezet mellett négy kereskedés, három italmérés, és négy iparos biztosította a lakossági szolgáltatásokat.
Az I. világháborúban a községből 220-an vettek részt, közülük hősi halált halt 49 személy, akiknek emlékére 1938-ban állítottak emlékművet.
A mezőgazdasági szövetkezesítést követően a községben öt különböző néven működött termelőszövetkezet.
Ostoros 1895-1945-ig nagyközség Borsod megyében, 1945-1950-ig pedig Heves megyében, 1950-1990-ig önálló tanácsú község. 1945-1983-ig az egri járáshoz tartozott. 1984-től Eger város környéki községe lett.
Elhelyezkedés
Ostoros a megye keleti középső részén, az Egri-Bükkalján, Egertől déli irányban 6 km-re fekvő, dombok közötti település. Alsóbbrendű úton jól megközelíthető. A legközelebbi vasútállomás a megyeszékhelyen található.
Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlatú terület. A csapadék évi összege 630 mm, az évi középhőmérséklet 9,5 – 9,8 ºC, a napsütéses órák száma meghaladja az 1900-at. Leggyakrabban északkeleti szél fúj.
Területe hegységelőtéri dombság 160 és 265 méter tengerszint feletti magassággal. Kiemelkedései az Aranybika-, Herman-tető, a Pünkösd- és a Kutyahegy. Természetes vizeit az Ostoros patak gyűjti össze. Északi határában található a Savós kút. A talajvíz 4-6 méter mélységben lelhető fel, a rétegvizekre fúrt kutak vízhozama nagy.
A település északi határában 30 hektár felületű víztározó és lefojtott 50 ºC hőmérsékletű hőforrás található. A földrajzi területi adottságokat mesterséges és természetes partfalak tagolják, melyekben nagy számban helyezkednek el pincék, pincelakások. Természetes növényzete az akác-, és fenyőerdő, de összefüggő telepített fekete fenyőerdők is szép számmal találhatók. Állatvilága kisállatokból és különféle madárfajokból áll. Erdőterülete 24 %, talaja barna erdőtalaj, kőlelőhelyekkel rendelkezik.
Kulturális, építészeti emlékek
A községi pecsét címeralakja 1834-ből: stilizált földön álló, ekével felszerelt eketalyiga, fölé hajló négyfürtű szőlőtőkével, körirata: Sigillum Ostorosiensis.
Főszékesegyházi Főesperesség Egeré és Vidéke Kerületéhez tartozó r.k. plébániáját Novajról látják el.. 1724-ben épített, és azóta többször átépített templomának titulusa: Mindenszebtek. R. k. anyakönyvei 1772-1895-ig maradtak fenn Kistályán. 1895-től önálló állami anyakönyvi kerület lett. A község műemlék jellegű építménye a török korból való „Csúnyamunka” néven ismert kilátó torony és a XVIII. században épült római katolikus templom.
A történelmi múltból következően Ostoros pincés település. A feltárt pincék száma 700 db, alapterülete 23 500 m2, térfogata eléri az 52 ezer m3-t. Ezeket a korszakokra jellemzően hol mezőgazdasági, hol lakás funkcióra használták. Többszintes pincerendszerek alakultak ki, és általában a középső szinten épült fel a XX. sz. elején a „fennálló ház”, amely a családok gyarapodását volt hivatott jelezni.
|
|
|
|
